Szolgáltatások

Pszichopedagógia

A pszichopedagógia az érzelmi-és viselkedési zavarokkal, tanulási és teljesítményzavarokkal, beilleszkedési, alkalmazkodási nehézségekkel küzdő gyermekek, fiatalok és családjuk megsegítésével foglalkozik. A köznevelésben (óvodában, iskolában, pedagógiai szakszolgálatban, korai fejlesztésben) elsősorban a sajátos nevelési igényű gyermekek köréből az egyéb pszichés fejlődési, súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzdő gyermekek, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek diagnosztikus, fejlesztő és terápiás ellátását végzi. Ide tartoznak pl. olyan problémák, mint gyermekkori agresszió, szorongás, érzelmi zavarok, kapcsolati, kötődési zavarok, szelektív mutizmus, magatartási problémák, dacos, engedetlen, kötekedő viselkedés, figyelemzavar-hiperaktivitás, kényszeres viselkedés, ürítési zavarok, táplálási, alvási problémák, krízishelyzetek, traumatizált fejlődés, az iskolai teljesítmény zavarai (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, kevert zavarok), tanulási zavarok, nehézségek, elmaradások, és a több területet érintő kombinált zavarok. A pszichopedagógusok a köznevelésen kívül az egészségügyben, szociális-gyermekvédelmi területen és máshol is dolgoznak.

Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia

DSZIT

A dinamikus szenzoros integrációs terápia olyan módszer, amely a benne résztvevő gyermeknek izgalmas játéklehetőségeket nyújt, olyanokat, amelyek segítségével éretlen vagy egyes területeken nem kellően differenciált működésű idegrendszerüket saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni utakon járva fejleszthetik. Tehát nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyerek számára örömet okozó játékfolyamat.
Eszközei emlékeztetnek a játszóterek, cirkuszok világára: óriáslabdák, guruló hengerek, kötéllétrák, függőhálók, forgó és egyensúlyozó tányérok, deszkák, hinták, valamint rongyok, papírdobozok, kefék és szivacsok Tehát csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a tapintásos érzékelés számára nyújt ingereket. Ez a két érzékelési terület az idegrendszer két legkorábban érő, legősibbnek nevezhető modalitása, amelyek hibátlan működése sokféle magasabb rendűnek tartott emberi viselkedés optimális alakulásában elengedhetetlen feltétel. Nem véletlen, hogy a gondos, szerető szülők a világon mindenhol és mindig számos ringatót, zötyögtetőt, rázogatót, hintáztatót, emelgetőt, simogatót játszanak, hol mondókával, hol dallal kísérve, hogy csecsemőjüket, kisgyermeküket megnyugtassák, felvidítsák, vagy csak szórakoztassák. Mert minden kisgyermekkel foglalkozó számára napi tapasztalat, hogy ezek a ténykedések azonnali hatékonysággal rendelkeznek, szinte a szülők első lehetőségei arra, hogy gyermekeik viselkedését befolyásolni tudják.
Ennek a varázslatos hatásnak testi, organikus alapja van, és olyan gyógyító, elrendező – integráló – eredményeket tudhatunk a sajátjának, amelyek másféleképpen nem elérhetőek, és a viselkedés azonnal látható rendezése mellett, egyes idegrendszeri háttérfolyamatok normalizálódásához vezetnek. Minden felnövekvő szervezetnek szüksége van ezekre az ingerhatásokra, de ott, ahol az idegrendszer fejlődése, önszabályozása bármilyen ok miatt nehézkesebb, lassúbb – ott egyes területeken sokkal tovább és sokkal több ilyen természetű élmény kell. Nemcsak inger, behatás, hanem élmény, ami azt jelenti, hogy valaki mással megosztható testi-lelki tapasztalat.
Ezekből a gondolatokból építkezik A. J. Ayres neves amerikai neuropszichológus módszere, mely világszerte ismert és elismert eljárás. Hazánkban is szívesen alkalmazzák egyes elemeit, hiszen elvei közel állnak az értékes hagyományokat magukénak valló magyar pszichoterápiás és pedagógiai iskolák gondolatköréhez. A magyarországi felhasználás éppen ezért kissé eltérő az átlagos nemzetközi gyakorlattól, bár nem teljesen egyedülálló. Legfőbb sajátossága, hogy még azokban a formákban is, amelyekben ez nem magától értetődő, törekszik a gyermekek alkotó fantáziájának támogatására, mozgásaikban megnyilvánuló egyéni sajátosságok figyelembe vételére. Tehát csoportos kezelés esetén sem egyöntetűséget, bizonyos rutinok, mégoly kiváló "gyakorlatok" elsajátítását várják el a gyerekektől, hanem azt, hogy keressék meg, hogy mit szeretnek, mi jó nekik, mit mernek kipróbálni, milyen további ötletük van az eszközök felhasználására.
/ dszit.hu /